Gyász: elhunyt Várkonyi Sándor, lapunk egykori rovatvezetője
Tolnay Klári kezdőrúgását figyeli Várkonyi Sándor
„Megállj, te… Te, pernahajder!” – úgy futottam a népligeti kisfüvesen Várkonyi Sanyi bácsi haragja elől, hogy a nyakamig ért a lábam, de az „öreg” valami ravasz testcsellel elkapott, azt hittem, helyben felpofoz, de csak megfogta a fejemet, szeretettel magához húzott, és akkor, abban a pillanatban úgy éreztem, mintha az apám ölelt volna meg. Persze, valahol a gyereke is voltam.
A nyolcvanas évek vége felé a Népsport labdarúgó-rovatvezetőjeként tanított, nagy türelemmel javította a kézirataimat, küldött ki meccsre, s ha ő – és vele együtt az akkori helyettese, jó barátja, Kiss László – nem simogatja át a tollával azokat a girbegurba, gyerekes sorokat, emlékeim sem lehetnének róla most, ebben a mély, üres, éjfekete fájdalomban.