Szinte meg sem száradt még a tinta a Castro-kor utáni első kubai elnök-pártfőtitkár kinevezésén, a szigetországot évtizedek óta látott legnagyobb társadalmi és szociális válsága rázza meg. Az elégedetlenség jórészt szociális töltetű, a lassan már tűrhetetlen életkörülmények, árak és a COVID-krízis hatása alatt, de immár megjelennek a politikai követelések is. A fő kérdés az, hogy a lázongás megfékezésére a kommunista rendszernek maradt-e tartaléka, és van-e tennivalója a válsággal kapcsolatban az Egyesült Államoknak.